2013. november 26., kedd

A csalódás

Mindenki életében eljön az, amikor csalódik a saját képességeiben. Nekem ez gyakran előjön, de aztán egy másik erőforrásból új erőt merítek. Ma például megint csalódnom kellett.
Voltam egy informatika versenyen. Most voltam életemben először, és sokkal nehezebb volt, mint vártam. Szövegszerkesztéses, és táblázatkezelésből állt a feladat. Ja meg persze a képszerkesztés. De nem az alapok voltak. Annál azért sokkal nehezebb. Három órán keresztül csak a monitort néztem, és a végére már égett a szemem. Közel sem volt elegendő az idő arra, hogy befejezzük a feladatot. Tudtam, hogy nem sikerült olyan jól, mint vártam, de azért bizalmasan néztem arra ami rám várt. Ez volt két hete.
De ma megtudtuk az eredményt. tízen valamennyi ponttal lemaradtam a következő fordulóról, és amikor megtudtam, akkor egy kicsit magamba süppedtem, bár tudtam, hogy nem lett olyan jó, azért reménykedtem. Hisz a remény hal meg utoljára. Utána elkezdtem mondogatni magamban, hogy most voltam ilyenen először, és már több mint két éve tanultam a táblázatkezelést. Ahhoz képest tök jó eredményt értem el. Majd jövőre biztos jobban sikerül! Legalábbis ilyen, és hasonló dolgokkal nyugtatgattam magam. De nem igazán tudom, hogy mi a nagy helyzet. Úgy érzem egyre elkeseredettebb vagyok. Ezt a körülöttem lévőknek nem mutatom, de azért lappang bennem ez az érzés. Hőn keresem azt, hogy ki vagyok én, de nem igazán találok senki. Miben vagyok én jó? Úgy érzem semmiben! És ez egyre többször látom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése