Két dolog van amitől félek.
Az egyik a kutyák nappal a kerítés mögött. Ha a járdán megyek, és kertes házak mellett sétálok el, akkor általában ugatnak, és olyankor rám hozzák a frászt. Persze amikor este van, akkor az embereknek alapból magasabb a tesztoszteron szintjük, és akkor még rájönnek a kutyaugatások! Tisztára vérfagyasztó az egész. Ilyenkor az emberek maguktól beleképzelik ártalmatlan tárgyakba azokat a dolgokat, amiktől félnek, hogy ott lehetnek.
A másik dolog amitől félek, hogy valaki követ. Amikor este van, akkor minden kis zörrenésre megfordulok. Szörnyű érzés. Volt már olyan, hogy a barátnőmmel biciklivel mentünk haza, és a buszmegálló sarkán ott állt egy srác kapucniban, és látványosan megbámult minket. Én azon imádkoztam, hogy váltson már át a lámpa, mert csak bámult, és bámult. Tiszta pszichopata feje volt. Végre váltott a lámpa, és amikor elindultunk akkor utánunk szólt: "Szépek vagytok!". Enyhén szólva frászt kaptam tőle. Ameddig csak tudott utánunk nézett. Elég rémisztő volt.
A mai jó tanácsom az, hogy ne féljetek bevallani, ha valamitől féltek! Mindenki fél valamitől. Lehet, hogy az az ember nem ismeri be, mert azt hiszi, hogy ez a gyengeség jele. De ez nincs így.
Jah, és kifelejtettem az ellenségem: a pókokat. Ha meglátok egyet olyan leszek mint egy macska aki kutyát lát. Azon nyomban menekülök, és behúzom fülem, farkam. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése