2013. november 25., hétfő

Egy lépés a megbocsátás felé

Oké, most tengek az írnivalóktól, csak éppen nincs időm, hogy leírjam nektek! De azért próbálkozom! :)
Szóval a lényegre térve. Van egy sráccal tök rosszba vagyok, amióta azt mondta, hogy idézem: "Abban a nadrágban(ami egy sima rövidnadrág) nem vagyok az iskolába való." Egyszóval szépen szólva lekurvázott.(bitch) Ez akkor történt, amikor évfolyamtársak lettünk. De hála az én szerencsémnek, egy osztályba is kerültünk. Pech. Most szépen kerülgetjük egymást, és tudomást sem veszünk a másik jelenlétéről. Eddig!
Ugyanis amikor csütörtökön díszítettük fel a termet, akkor Z segített, amikor E-vel (mi vagyunk a két legalacsonyabb lány) próbáltuk a tábla fölé tenni a díszt. Simán odalépett, és a segítségemre kelt. Annyira durva volt! :OO Tisztára meghökkentem, bár ezt csak pár másodpercre fejeztem ki, utána úgy csináltam, mintha mi sem történt volna. Persze E tudta, hogy mi a helyzet, és órák után jól ki is beszéltük, hogy ez mi volt. Semelyikünk nem tudja az indokot. Lehet, hogy ez egy lépés a barátság felé? Ki tudja.
A lényeg, hogy soha ne legyünk haragtartóak, és mindig nyissunk mások felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése