Szólj, vagy ne. Mindegy, akkor is te vagy a hibás...

  Amióta elkezdődött a szünet, és az egész család itthon van, úgy érzem, mintha nem lenne jelen a békesség és a családi szeretet. Itt csupán feszültség, makacsság és rossz kedv van. Anyám haragszik apára, de közben vele is van. A nővérem haragszik apára, és ez vissza is érvényes. Mivel apa haragszik a nővéremre, azért anya is. Ez egy ördögi kör, amit én csak kívülről figyelek, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Sírjak, mert a kibékítési teher az én vállamat nyomja, és majd összeroppanok alatta, vagy nevessek, hogy milyen nevetséges dolgok miatt veszekednek. Csak hogy ez a helyzet kezd eldurvulni, és a nővérem és apa már nem is szól egymáshoz. Anya nincs itthon, ő ebbe már nem szól bele, én meg itt vagyok két tűz között. Apa anyának panaszkodik, a nővérem meg nekem.
  Ma tartottunk egy olyan családi terápia feelingű valamit. A végeredmény az volt, hogy apa rám is megharagudott, mert elmondtam az igazságot, a nővérem sírt, az anyám pedig nem tudta mit kezdjen velünk...
  Kíváncsi leszek mi lesz holnap... :/

Miért most?

   Sziasztok emberek! Vissza tértem. Hogy miért pont most? Hát nem tudom. Hogy miért nem tudom? Mert szünet van. És ez hogy függ össze? Úgy, hogy a szünetben nem kell gondolkodni.
  Lehet ezért vagyok itt. Hogy kifejtsem nektek mire jó a szünidő! Szóval készüljetek fel. Kapaszkodjatok a mellettetek ülőbe, mert olyan dolgokat fogok felsorolni, ami minden értelmes ember fejében felsejlett már.

  Először is olvasni. Az olvasás kikapcsol, és olyan helyekre repíthet el, amiket még nem jártatok. Emellett a szókincseteket is fejleszthetitek és a helyesírást is. (Remélem itt egy magyartanár, hogy lássa, hogy nem minden tanuló van teljes tudatlanságban, és rábólintson erre)
  Aztán ott van még a sorozat/film nézés. Ezekhez szintén az "egyéb életek" kategóriába sorolható érzés kerülgethet. Ha unatkoztok, nézzetek meg egy filmet. H kevesebb időtök van, akkor csak sorozatot. (Ha nincs ötletetek melyiket, akkor írjatok kommentbe nyugodtan, és én majd segítek!)
  Bulizás. Ha nem akarsz otthon egyedül lapokra, vagy monitorra meredni, akkor mozdulj ki egy kicsit a barátaiddal. Vagy ha senki nem jön, akkor öltözz fel úgy, ahogy soha nem szoktál, szökj be egy buliba, smárolj le egy ismeretlen srácot, csinálj őrültségeket. Semmi kötöttség. Amikor visszaöltözöl a saját magad stílusába, és lemosod a sminket legalább vadabbnak érzed majd magad, és még ha szerencséd van fel sem ismernek ;)
  Ha ez a lehetőség sem tetszik, akkor nem vagy ember. Zenélj, vagy csak hallgass zenét. ez is egy lehetőség, de ez nem tart ki az egész szünet idejére. Szóval válogass a fent említett tettek között, aztán majd meglátjuk mi lesz. ;) Én a harmadikra szavazok!

Egy szösszenet a fejemből....

Halkan sírogatok az ágyamban. Fülemen fülhallgató. A kintik talán hallhatják a kiáradó zene lassú, szomorú dallamát. Közben azon gondolkodom, hogy ez a világ nem nekem való. Nem nekem teremtették, és talán nem is ide kellett volna születnem. Nem vagyok alkalmas arra, hogy itt éljek. Talán fel kéne adnom a küzdelmet? Vagy csak lézengni a világban mint egy félholt? Hiszem többre nem futotta. Az életem egy összetörhető hógömb, ami egy ceruzán egyensúlyozik. Elég egy könnyed fuvallat, és a hóbirodalom a semmibe vész, és én újra a földön végzem. Senki nem fogja észrevenni, és tudatlanul rám taposnak. Apró, kicsi, jelentéktelen dolgok vagyok nekik. Nem vesznek észre. Csak mennek tovább a rohanó világukban. Bele sem gondolnak, mit tesznek. Az erősek felülemelkednek, a gyengék odavesznek. Ez a dzsungel törvénye.

A nyár utolsó hete

  Tudom, hogy senki nem akar arra gondolni hogy mindjárt a padokban kell ülnie, és a házik tömkelegében nem látja a napfényt. De senki ne búsuljon, hiszen még van egy hetetek. Ne felejtsétek, hogy soha nem késő még egy utolsót bulizni. Úgy hogy öltözzetek fel kihívóan, és menjetek még el a közeli bálba egy utolsó flörtpartira! ;) Sok sikert hozzá!

Drága nővérkém

   Nővérem R, most elment Amerikába dolgozni és utazgatni egész nyárra. Annyira hiányzik! Már több mint egy hónapja ott van. 7 óra időeltolódás van, szóval Vagy én várok rá éjfélig, vagy ő kel fel korán, hogy tudjunk beszélni, de akkor sem mindig. Nagyon nehéz nélküle, mert mindig neki mondok el mindent, és most nincs itt, és magamba kell, hogy fojtsam az érzéseim. Másoknak csak nem kezdek el panaszkodni, megugrálni attól függően milyen hangulatom van! Nagyon rossz nélküle, de próbálok erős maradni, és nem sírni, vagy egyebek. Csak a mai este kicsit elfáradtam, és sokáig vártam rá. Ez így összeadódva sok volt, és majdnem sírtam utána. De csak majdnem! 

   Amikor hittantáborban voltam, akkor utolsó este kint voltunk a sötétben, és körbe kellett ülnünk. Volt egy asztal, rajta egy fa keresztel. Mindenki kapott gyertyát, és egyesével mentünk ki hálát adni valamiért. Akkor eszembe jutott R. Hálát adtam, hogy a családban mindenki jól van, de ezt főleg neki címeztem. Először úgy szólt a hálát, hogy köszönöm, hogy megtehette a Nővérem, hogy elmehetett más országba, sőt más kontinensre, és világot láthat, és eddig még nem esett semmi baja. Csak az olyan...furcsa lett volna. De miközben a többiek mondták a hálájukat, és én ezen gondolkoztam, a szemem megtelt könnyel. Akkor törtem meg először ezen a nyáron. És aznap este elmeséltem ezt Zs-nek, és akkor is majdnem sírtam. 

   Tudom, hogy most ez jó neki. Világot láthat meg minden. De ilyen sok időre még nem váltunk szét, és nincs úgy nap, hogy egy véletlen elszólásról, egy zenéről vagy épp egy reklámról nem ő jutna eszembe. Fogalmam sincs mit tennék, ha történne vele valami ott. Nem, erre nem is gondolok. A pozitív dolgok azok, amiket vonzanom kell. Gyenge vagyok, ez tény, de R-ért erős akarok maradni. Nem fog könnyem hullani! Maximum örömkönny, amikor visszatér! :)

Nem tudom mit érezzek

    Nem tudom, talán sírnom kéne...de nem megy. Én jó barátnak gondolom magam, de lehet, hogy talán túl jó is vagyok. Miért nem tudom azt mondani egy srácnak, hogy "Igen, én nem csak barátként gondolok rád!". Talán tényleg későn érő típus vagyok? Vagy csak túl sokat tudok? Attól félek, hogy nekem is sírnom kéne egy srác után, vagy lehet összetörik a szívem, és félek?
   Miért nem tudok úgy érezni, mint a többi lány. Epekedni egy olyan srác után, akit nem szerezhetek meg...olyan átlagos lenne. Én miért vagyok csak a barátnő, aki a tanácsokat adja, pedig semmi tapasztalata sincs? Merész dolgokat akarok csinálni, de belül félek. Nem szeretnék csalódni, mert én sem szeretem ha csalódnak.
   Vagy lehet, hogy e mögött azért több van? És még én magamat sem tudom megfejteni? Túl sok a variáció, és én egyre jobban eltévedek köztük. Őrlődöm, mikor nem is kéne. Lehet, hogy túlparázom az egészet...

Csak két átlagos nap velem

     Uff...kissé régen írtam. Bocsi, de kicsit sok dolog történt. De sok dolog van, ami már régen történt, úgy a tegnapi napom, és a mai délutánom mesélem el.
     Kezdjük is a tegnappal. Barátnőmmel L-lel és a mamáékkal elmentünk Mórahalomra fürdeni. Ezzel nincs is semmi baj, csakhogy esett az eső. Ahhoz képest teljesen jól elvoltunk. Nem zavartattuk magunkat, és belementünk abba a medencébe, ahol egy lélek nem volt. Persze utánunk már mások is bemerészkedtek, sőt a csúszdát is elindították. Utána szaunáztunk, csúszkáltunk, palacsintát ettünk... végül ami még nagyon vicces volt, hogy belementünk abba a medencébe, ahol a hullámok voltak...más szóval a hullámmedencébe! :P Ott találkoztunk két 13 évessel, és elkezdtünk velük ádáz harcot vívni természetesen vízzel. Nagyon vicces volt. És jól is szórakoztunk. Utána még találkoztunk velük párszor. Akkor mindig beközöltük a másikkal, hogy "már megint ti?" De attól még élveztük a dolgot. Amikor hazaértünk, akkor pedig amíg a vonatra vártunk, beültünk a cukrászdába, és ettünk egy sütit. Aztán meg fagyit, hogy dobjon még a kalórián egy kicsit. Imádom a Whisky-s fagyit! <3 Szóval igen vicces volt! :))
     Aztán ma pedig nálunk volt a barátnőm Zs. Támadt egy olyan zseniális ötlete, hogy menjünk be a mellettünk levő temetőbe. Csak hogy az nem olyan egyszerű. Az egyik kapu ami a főútra néz, az le van lakatolva. A másik ajtón ki van függesztve egy szöveg, hogy ne mászkálj bent, mert életveszélyes, mivel a sírok rád dőlhetnek. Ez még semmi sem lenne, csak hogy azzal szemben lakik a temetőcsősz, aki engem ismer. Sajnos. Ezért a mi éles logikánkkal megkerültük az egészet, és hátul a dzsumbujos résznél akartunk bemászni a kerítésen keresztül. Így is tettünk. Nagy nehezen, de végül sikerült. Aztán egy ideig ott bóklásztunk, megkerestük a főútra néző kaput, és akkor lett vicces a történet igazán. A kapu túloldalán vajon ki láttam meg? A temetőcsőszt. Mi gyorsan bebújtunk a fal mögé nehogy meglásson, aztán elkezdtünk a másik irányba futni, mire rájöttünk, hogy az az ember hazafelé tart. Hallottunk valami ajtó nyitódást, és attól féltünk, hogy a temetőbe jött be, így inkább visszafutottunk a kapuhoz, felmásztunk a falra, és kiugrottunk. Figyeljétek a logikát. A kapu túlsó oldalán. Ott egy benzinkút, egy főút, egy bicikli út. A másik oldalán, egy csomó fa, sírok és a temetőcsősz. Mi meg kiugrottunk. Na mindegy. Jó pár karcolás a kézen (bár azt szerintem a bemászáskor szereztük), és egy csomó szúrós növénnyel a cipőnkben megúsztuk, és röhögve mentünk haza.
     Ezzel a két történettel asszem be is mutattam, hogy milyen hülyék tudunk lenni.
     ßy: Tijbij xd

Because I'm Happy

Na jó, ezt a számot biztosan mindenki ismeri. De ha mégsem, hát tessék, linkelem:

Pharrell Williams - Happy

Akik már hallották, azoknak üzenem, hogy pár hallgatás után az egyik kedvencük lesz, akik még csak párszor hallgatták, azoknak lassan az agyára fog menni, akik már itt tartanak azok kerüljék el.
Most éppen a kémia házi dolgozatommal szenvedek, de nem bírtam várni ezzel a hírrel. Lehet, hogy sikerült. Hogy kihúzhatom ezt a dolgot a bakancslistámról. Lehet, hogy a mai földrajz TZ-m 5-ös lesz :O De azért még nem kiáltom el a dolgot. Szorítsatok!

Kedves régi és új olvasóim

Kedves Régi és új olvasóim!
Először is tudnotok kell, hogy nem tűntem el örökre, mert amint beköszönt a nyári szezon, én újult erővel térek vissza. Sőt, az oldal is újulásokon fog átesni, és még közelebbről ismerhettek meg engem, és azt, hogy éppen mi folyik körülöttem. Úgy érzem, hogy jó lesz amikor bármit kiírhatok már ide.
Tudjátok azért nem írtam ide, mivel pár ismerősöm megtudta, hogy én ezt a blogot vezetem, és ezért az első bejegyzésben összefoglaltak már nem voltak érvényesek. Paráztam, hogy az ilyen beírások után ez-az mit gondolna rólam. De végül úgy döntöttem, hogy pár hónapig nem írok, és akkor biztos elfelejtik ezt az egészet, és újra a blogolásnak szentelhetem az életem:)
Egyenlőre még csak kívánjatok sok sikert az év végéhez.

A Földrajzzal való kapcsolatom

Azt hiszem 6.-os koromban tanultam először földrajzot. Eltöltött a boldogság, mert úgy éreztem, hogy végre én is nagy lettem. De kiderült, hogy ez csak egy nagyon hülye tantárgy, amit nagyon nem tudok a fejembe vésni. 4 év alatt sok bajom volt vele, de most a legnagyobb. Érzem, hogy a vulkáni működésekre, és a vulkán részeire soha életemben nem lesz szükségem! Szóval...nekem ez nem megy! De szépen próbálom fent tartani a közepes szintet! :DD

Újra itt

  Szóval, ahogy a címből is látjátok, újra visszatértem az oldalra. Ennek több oka is van.
  Az első, hogy a dolgaim megint kezdenek kuszák lenni. Itt ez a G-s ügy, meg a saját egyéb dolgaim, amiket valahogy, ki kell engednem magamból. Szóval ide alapból vissza kell térnem.
  A második, hogy gondoltam már rá, hogy vissza kell jönnöm. Alapból is szívesen írtam ide a dolgaimat, és ez nem változott meg attól függetlenül, hogy már egy hónapja talán nem írtam.
  És harmadjára pedig az, hogy először azért nem léptem fel, mert kettest kaptam, és nem ülhettem ide. De a bünti lejárt, szóval most már nyugodtan írogathatok.
  Szóval újra itt! Sziasztok! :))

Egyedül

Én úgy gondolom, hogy társadalmilag sok barátom van, akikre mindig számíthatok. De azért valami hiányzik. G állandóan a szerelmi gondjait osztja meg velem, és amikor én tanácsot adok neki, akkor azt meg is szokta fogadni. Pedig semmi tapasztalatom nincs ez ügyben. Amikor megkérdezem, hogy mit érez, és kérdezgetem a hasban szálldosó lepkékről, akkor azt nem tudom elképzelni, mert még soha nem voltam szerelmes. Ezeket is, csak nyálas, romantikus könyvekből szedem. Azt hittem, ha kivárom, majd valaki csak rám talál. Ha nem erőltetem annyira. De nem jött senki. Mindenki csak barát. Az iránt sem érzek többet, aki tök jó fej, és egy csomó közös van bennünk, és nem mellékesen szerelmet vallt. Miért vagyok ilyen? Aki nem tud többet érezni mások iránt?

Szilveszter

Imádom ezt az ünnepet! Ilyenkor már két éve a barátaimmal bulizunk, és egy kicsit kirúgunk a hámból. Ezer, és ezer vicces történetem van már ezzel kapcsolatban. De sajnos, ehhez sem energia, se mások érdeklődése nem áll a rendelkezésemre. De attól még minden egyes alkalommal rettentő jól érezzük magunkat. Néha még túlságosan is. Nem vagyunk valami részeges banda, aki minden hétvégén becsiccsent, de azért ekkor mi is megengedjük magunknak, hogy kicsivel többet igyunk, és új dolgokat próbáljunk ki. Általában ezek ottalvós party-k, és ilyenkor reggelig nem is alszunk. Remélem nektek is legalább ilyen jó buliban volt részetek! ;)