Egyedül

Én úgy gondolom, hogy társadalmilag sok barátom van, akikre mindig számíthatok. De azért valami hiányzik. G állandóan a szerelmi gondjait osztja meg velem, és amikor én tanácsot adok neki, akkor azt meg is szokta fogadni. Pedig semmi tapasztalatom nincs ez ügyben. Amikor megkérdezem, hogy mit érez, és kérdezgetem a hasban szálldosó lepkékről, akkor azt nem tudom elképzelni, mert még soha nem voltam szerelmes. Ezeket is, csak nyálas, romantikus könyvekből szedem. Azt hittem, ha kivárom, majd valaki csak rám talál. Ha nem erőltetem annyira. De nem jött senki. Mindenki csak barát. Az iránt sem érzek többet, aki tök jó fej, és egy csomó közös van bennünk, és nem mellékesen szerelmet vallt. Miért vagyok ilyen? Aki nem tud többet érezni mások iránt?