Szólj, vagy ne. Mindegy, akkor is te vagy a hibás...

  Amióta elkezdődött a szünet, és az egész család itthon van, úgy érzem, mintha nem lenne jelen a békesség és a családi szeretet. Itt csupán feszültség, makacsság és rossz kedv van. Anyám haragszik apára, de közben vele is van. A nővérem haragszik apára, és ez vissza is érvényes. Mivel apa haragszik a nővéremre, azért anya is. Ez egy ördögi kör, amit én csak kívülről figyelek, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Sírjak, mert a kibékítési teher az én vállamat nyomja, és majd összeroppanok alatta, vagy nevessek, hogy milyen nevetséges dolgok miatt veszekednek. Csak hogy ez a helyzet kezd eldurvulni, és a nővérem és apa már nem is szól egymáshoz. Anya nincs itthon, ő ebbe már nem szól bele, én meg itt vagyok két tűz között. Apa anyának panaszkodik, a nővérem meg nekem.
  Ma tartottunk egy olyan családi terápia feelingű valamit. A végeredmény az volt, hogy apa rám is megharagudott, mert elmondtam az igazságot, a nővérem sírt, az anyám pedig nem tudta mit kezdjen velünk...
  Kíváncsi leszek mi lesz holnap... :/

Miért most?

   Sziasztok emberek! Vissza tértem. Hogy miért pont most? Hát nem tudom. Hogy miért nem tudom? Mert szünet van. És ez hogy függ össze? Úgy, hogy a szünetben nem kell gondolkodni.
  Lehet ezért vagyok itt. Hogy kifejtsem nektek mire jó a szünidő! Szóval készüljetek fel. Kapaszkodjatok a mellettetek ülőbe, mert olyan dolgokat fogok felsorolni, ami minden értelmes ember fejében felsejlett már.

  Először is olvasni. Az olvasás kikapcsol, és olyan helyekre repíthet el, amiket még nem jártatok. Emellett a szókincseteket is fejleszthetitek és a helyesírást is. (Remélem itt egy magyartanár, hogy lássa, hogy nem minden tanuló van teljes tudatlanságban, és rábólintson erre)
  Aztán ott van még a sorozat/film nézés. Ezekhez szintén az "egyéb életek" kategóriába sorolható érzés kerülgethet. Ha unatkoztok, nézzetek meg egy filmet. H kevesebb időtök van, akkor csak sorozatot. (Ha nincs ötletetek melyiket, akkor írjatok kommentbe nyugodtan, és én majd segítek!)
  Bulizás. Ha nem akarsz otthon egyedül lapokra, vagy monitorra meredni, akkor mozdulj ki egy kicsit a barátaiddal. Vagy ha senki nem jön, akkor öltözz fel úgy, ahogy soha nem szoktál, szökj be egy buliba, smárolj le egy ismeretlen srácot, csinálj őrültségeket. Semmi kötöttség. Amikor visszaöltözöl a saját magad stílusába, és lemosod a sminket legalább vadabbnak érzed majd magad, és még ha szerencséd van fel sem ismernek ;)
  Ha ez a lehetőség sem tetszik, akkor nem vagy ember. Zenélj, vagy csak hallgass zenét. ez is egy lehetőség, de ez nem tart ki az egész szünet idejére. Szóval válogass a fent említett tettek között, aztán majd meglátjuk mi lesz. ;) Én a harmadikra szavazok!

Egy szösszenet a fejemből....

Halkan sírogatok az ágyamban. Fülemen fülhallgató. A kintik talán hallhatják a kiáradó zene lassú, szomorú dallamát. Közben azon gondolkodom, hogy ez a világ nem nekem való. Nem nekem teremtették, és talán nem is ide kellett volna születnem. Nem vagyok alkalmas arra, hogy itt éljek. Talán fel kéne adnom a küzdelmet? Vagy csak lézengni a világban mint egy félholt? Hiszem többre nem futotta. Az életem egy összetörhető hógömb, ami egy ceruzán egyensúlyozik. Elég egy könnyed fuvallat, és a hóbirodalom a semmibe vész, és én újra a földön végzem. Senki nem fogja észrevenni, és tudatlanul rám taposnak. Apró, kicsi, jelentéktelen dolgok vagyok nekik. Nem vesznek észre. Csak mennek tovább a rohanó világukban. Bele sem gondolnak, mit tesznek. Az erősek felülemelkednek, a gyengék odavesznek. Ez a dzsungel törvénye.