2014. december 29., hétfő

Egy szösszenet a fejemből....

Halkan sírogatok az ágyamban. Fülemen fülhallgató. A kintik talán hallhatják a kiáradó zene lassú, szomorú dallamát. Közben azon gondolkodom, hogy ez a világ nem nekem való. Nem nekem teremtették, és talán nem is ide kellett volna születnem. Nem vagyok alkalmas arra, hogy itt éljek. Talán fel kéne adnom a küzdelmet? Vagy csak lézengni a világban mint egy félholt? Hiszem többre nem futotta. Az életem egy összetörhető hógömb, ami egy ceruzán egyensúlyozik. Elég egy könnyed fuvallat, és a hóbirodalom a semmibe vész, és én újra a földön végzem. Senki nem fogja észrevenni, és tudatlanul rám taposnak. Apró, kicsi, jelentéktelen dolgok vagyok nekik. Nem vesznek észre. Csak mennek tovább a rohanó világukban. Bele sem gondolnak, mit tesznek. Az erősek felülemelkednek, a gyengék odavesznek. Ez a dzsungel törvénye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése