Amióta elkezdődött a szünet, és az egész család itthon van, úgy érzem, mintha nem lenne jelen a békesség és a családi szeretet. Itt csupán feszültség, makacsság és rossz kedv van. Anyám haragszik apára, de közben vele is van. A nővérem haragszik apára, és ez vissza is érvényes. Mivel apa haragszik a nővéremre, azért anya is. Ez egy ördögi kör, amit én csak kívülről figyelek, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Sírjak, mert a kibékítési teher az én vállamat nyomja, és majd összeroppanok alatta, vagy nevessek, hogy milyen nevetséges dolgok miatt veszekednek. Csak hogy ez a helyzet kezd eldurvulni, és a nővérem és apa már nem is szól egymáshoz. Anya nincs itthon, ő ebbe már nem szól bele, én meg itt vagyok két tűz között. Apa anyának panaszkodik, a nővérem meg nekem.
Ma tartottunk egy olyan családi terápia feelingű valamit. A végeredmény az volt, hogy apa rám is megharagudott, mert elmondtam az igazságot, a nővérem sírt, az anyám pedig nem tudta mit kezdjen velünk...
Kíváncsi leszek mi lesz holnap... :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése