Magány

  Tudom, hogy ilyet már egy csomószor olvastatok, és ez egy nagyon lerágott csont, de egyszerűen ki kell írnom magamból különben fel fog emészteni. Komolyan. Azt pedig nem szeretném. 

  Szóval...az egész úgy kezdődött, hogy ott aludtunk D-éknél. Igen, csak a szokásos. Megünnepelni a születésnapját. Csakhogy, most nem csak a mi kis négyesünk volt, hanem két fiú is társult hozzánk. Dess és Oli. Egész éjszaka nem aludtunk, legalábbis én nem, ők meg talán fél órát, ha lehunyták a szemüket. Egész este jó volt, meg minden, de minél később volt, beférkőzött egy kis ördög a bal vállamra, és folyton csak mondogatta, hogy rád itt nincs szükség. És igaza van. Mert a Dess teljesen rányomult G-re, Oli pedig Zs-re. Dorina volt a kapocs a  két társaság között, így ő bárkivel bármikor el tudott dumálni. Én meg csak voltam. Lézengtem a sok érzelmes pillantások között. És akkor egyszerűen elöntött a féltékenység. Én még soha nem csókolództam. Nem tartott senki a karjaiban és nem nézett rám senki úgy, mintha a világot jelenteném neki. Nekem ez mind kimaradt eddig. Mert ronda vagyok, és mert nem értek semmihez. 16 éves vagyok, és ilyenkor már mindenki bőven túl szokott rajta esni. Én nem. Még csak nem is érzékeltem ezekből semmit. És amikor másnap megkérdeztük Zs-t, hogy észrevette-e, hogy Oli teljesen rámozdult, azt mondta hogy még csak észre sem vette. Nekem semelyik fiú nem mondta azt, hogy szép vagyok. Hogy jó csaj vagyok, vagy bármi hasonlót. Mert ez nem igaz rám. És ezt minél előbb beismerem, annál jobb lesz. Nem?