Nem tudom, talán sírnom kéne...de nem megy. Én jó barátnak gondolom magam, de lehet, hogy talán túl jó is vagyok. Miért nem tudom azt mondani egy srácnak, hogy "Igen, én nem csak barátként gondolok rád!". Talán tényleg későn érő típus vagyok? Vagy csak túl sokat tudok? Attól félek, hogy nekem is sírnom kéne egy srác után, vagy lehet összetörik a szívem, és félek?
Miért nem tudok úgy érezni, mint a többi lány. Epekedni egy olyan srác után, akit nem szerezhetek meg...olyan átlagos lenne. Én miért vagyok csak a barátnő, aki a tanácsokat adja, pedig semmi tapasztalata sincs? Merész dolgokat akarok csinálni, de belül félek. Nem szeretnék csalódni, mert én sem szeretem ha csalódnak.
Vagy lehet, hogy e mögött azért több van? És még én magamat sem tudom megfejteni? Túl sok a variáció, és én egyre jobban eltévedek köztük. Őrlődöm, mikor nem is kéne. Lehet, hogy túlparázom az egészet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése