Magány

  Tudom, hogy ilyet már egy csomószor olvastatok, és ez egy nagyon lerágott csont, de egyszerűen ki kell írnom magamból különben fel fog emészteni. Komolyan. Azt pedig nem szeretném. 

  Szóval...az egész úgy kezdődött, hogy ott aludtunk D-éknél. Igen, csak a szokásos. Megünnepelni a születésnapját. Csakhogy, most nem csak a mi kis négyesünk volt, hanem két fiú is társult hozzánk. Dess és Oli. Egész éjszaka nem aludtunk, legalábbis én nem, ők meg talán fél órát, ha lehunyták a szemüket. Egész este jó volt, meg minden, de minél később volt, beférkőzött egy kis ördög a bal vállamra, és folyton csak mondogatta, hogy rád itt nincs szükség. És igaza van. Mert a Dess teljesen rányomult G-re, Oli pedig Zs-re. Dorina volt a kapocs a  két társaság között, így ő bárkivel bármikor el tudott dumálni. Én meg csak voltam. Lézengtem a sok érzelmes pillantások között. És akkor egyszerűen elöntött a féltékenység. Én még soha nem csókolództam. Nem tartott senki a karjaiban és nem nézett rám senki úgy, mintha a világot jelenteném neki. Nekem ez mind kimaradt eddig. Mert ronda vagyok, és mert nem értek semmihez. 16 éves vagyok, és ilyenkor már mindenki bőven túl szokott rajta esni. Én nem. Még csak nem is érzékeltem ezekből semmit. És amikor másnap megkérdeztük Zs-t, hogy észrevette-e, hogy Oli teljesen rámozdult, azt mondta hogy még csak észre sem vette. Nekem semelyik fiú nem mondta azt, hogy szép vagyok. Hogy jó csaj vagyok, vagy bármi hasonlót. Mert ez nem igaz rám. És ezt minél előbb beismerem, annál jobb lesz. Nem? 

Visszaszámlálás indul

  Ez most kétszeresen érthető ám.
  Első, hogy én már most elkezdtem visszafelé számolni a napokat a nyári szünetig, illetve a tavaszi szünet. Remélem ti is olyan nagy erőbedobással várjátok már, hogy egész délelőtt az ágyban lehessetek, és utána is a gépet püfölhessétek, vagy éppen találkozzatok a barátaitokkal.
  Sajnos nekem kicsit másképp fog kinézni az idei szünetem. Sátorozni megyek a szüleimmel egy csomó ismeretlen társaságában, akiket ismernem kéne. Elég szánalmasan áll a szénám. És valami "beletottyéskész" fürdőbe megyünk (magyarul: meleg vizes gyógyfürdő). De attól még élvezni kell a lehetőségeket amik ezek a helyek adnak. Továbbfejleszthetem a gitártudásom, és behozhatom magam az olvasásban :3
  Nektek mik a terveitek?

Mindjárt itt a szünet

  Remélem még nem vagytok annyira elkeseredve. Már csak egy és fél hét, és itt a tavaszi szünet. Tudom, hogy képesek vagytok ezt kibírni! Én is próbálkozom, és megpróbálom nem sajnáltatni magam az előttem álló témazárók és dolgozatok miatt, amit még a szünet előtt kell írni. Az a legjobb, és egyben legrosszabb, hogy innen már sok szünet lesz, és kevés tanítási nap.
  Jó, mivel...hát asszem ezt nem kell ragozni xd
  Rossz, mivel nekem nagyon-nagyon javítanom kéne, de nincs rá időm, se erőm... :/ Nem tudom ez hogy lesz.
  De merítsetek a napocskából D vitamint, és kapjátok össze magatokat. És persze élvezzétek az életet! :)

             xoxo Tori

Dark on me

  A nagy helyzet az, hogy egyre jobban érzem magamban eluralkodni a szörnyet. A rosszat. A jóba vetett hitem már így is elveszett az út során. Most pedig már kezdem úgy érezni, hogy a gondolataim majd meg fojtanak. Próbálok nem úgy cselekedni, ahogy a démonaim mondják. Próbálom elnyomni azt, hogy robbanjak. De érzem, hogy már nem tudok olyan sok mindent lenyelni. De nem akarok nagyon szólni. Ezért írok novellákat, dalszövegeket. Ezért hallgatok olyan számokat is, amik erről szólnak. Olyan szövegekkel, hogy "Welcome to the nightmare in my head" ,meg "How can I sleep at night, there's a war inside my head?" 
  De itt is vannak a zenék, ha szeretnétek meghallgatni őket: 
  Halestorm - Mz.Hyde
  Hollywood Undead - Lion
  Remélem ha ti is ilyen robbanásveszélyes helyzetben vagytok, segít rajtatok!

Kritikák - vagy inkább az elhunytak feldolgozása

  Az embert sok kritika éri nap mint nap. De vannak, amik már csak elmennek a fülünk mellett. Persze ezt is meg kell tanulnunk, mert ha mindenkinek meg akarnánk felelni, előbb-utóbb beleroskadnánk az elvárásba.
  A legnehezebb elviselni, ha az egyik szerettünk mond rólunk, vagy egy olyan dologról kritikát, ami nekünk fontos. Ebben az esetben két dolog történhet.Vagy magunkba szállunk, és legközelebb kétszer meggondoljuk, hogy mit mondunk ki/mit mutatunk meg, vagy megharagszunk rá, de ha lehiggadunk az első variációhoz lyukadunk ki. Ahelyett, hogy elmondanánk a valódi érzéseinket.
  Az oka ennek, hogy én ezt leírom, az, hogy a nővérem, aki elég sokat jelent nekem, lehordta azt a dalt amit írtam. Persze, lehet, hogy igaza van, de igazából nem is neki írta, hanem azért, hogy ne érezzem magam annyira nyomorultul. A papám miatt írtam a számot. Vagy inkább róla.
  Ő 5 évvel ezelőtt itt hagyott minket, hogy az égbe szálljon. Halála előtt minden unokájának adott pénzt. Én egész eddig tartogattam, mert olyanra akartam elkölteni, ami maradandó. Ami rá emlékeztetne. Amiben ő is benne lenne. Vettem egy gitárt.
  Amikor még velünk volt, hegedültem. Mindig azt kérdezgette: "Mikor húzod el a nótámat?" és én minden alkalommal makacsul azt válaszoltam: "Amint adsz egy kottát." . Az én hibám, hogy nem hallhatta, ahogy elhúzom a nótáját. Amit mindig énekelt nekünk. Amikor csak felhangzik, összeszorul a szívem: "Kerek ez a zsemle. Nem fér a zsebembe. Két felé kell vágni, úgy kell megpróbálni. Úgy kell zsebre vágni." .
  Mikor megvettem a gitárt, azt hittem, ha azon megtanulom eljátszani ezt a dalt, akkor minden rendbe jön. Hogy nem én leszek a hibás. Hogy nem szalasztottam el semmit. De ez nem fogja őt visszahozni. Nem fogja megváltoztatni azokat, amiket ellene vétettem. Amikor kicsik voltunk, és az unokatesómmal sosem akartuk meghallgatni, csak játszani. Nem jön vissza az az idő. Nem dönthetek máshogy a 6 évvel ezelőtti énem helyett.
  És azt hittem, hogy az évek ezeken az érzéseken segíteni fognak, de nem. Még mindig ugyanolyan. Fáj, és nem tudok mit kezdeni ellene. És akárhányszor felhozzák előttem a családtagjaim a halált, vagy hogy távol legyenek tőlem évekig, kétségbeesem. Mert a papára gondolok.
  Na de visszatérve a kritikákra. Lehet, hogy néha megsértenek, de ne vedd magadra. Tudd elviselni a kritikákat. Ne görnyedt háttal távozz, inkább emelt fővel, és kezd újra. Mert azért mondják ezeket, hogy te tanulj belőle.

Szólj, vagy ne. Mindegy, akkor is te vagy a hibás...

  Amióta elkezdődött a szünet, és az egész család itthon van, úgy érzem, mintha nem lenne jelen a békesség és a családi szeretet. Itt csupán feszültség, makacsság és rossz kedv van. Anyám haragszik apára, de közben vele is van. A nővérem haragszik apára, és ez vissza is érvényes. Mivel apa haragszik a nővéremre, azért anya is. Ez egy ördögi kör, amit én csak kívülről figyelek, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek. Sírjak, mert a kibékítési teher az én vállamat nyomja, és majd összeroppanok alatta, vagy nevessek, hogy milyen nevetséges dolgok miatt veszekednek. Csak hogy ez a helyzet kezd eldurvulni, és a nővérem és apa már nem is szól egymáshoz. Anya nincs itthon, ő ebbe már nem szól bele, én meg itt vagyok két tűz között. Apa anyának panaszkodik, a nővérem meg nekem.
  Ma tartottunk egy olyan családi terápia feelingű valamit. A végeredmény az volt, hogy apa rám is megharagudott, mert elmondtam az igazságot, a nővérem sírt, az anyám pedig nem tudta mit kezdjen velünk...
  Kíváncsi leszek mi lesz holnap... :/

Miért most?

   Sziasztok emberek! Vissza tértem. Hogy miért pont most? Hát nem tudom. Hogy miért nem tudom? Mert szünet van. És ez hogy függ össze? Úgy, hogy a szünetben nem kell gondolkodni.
  Lehet ezért vagyok itt. Hogy kifejtsem nektek mire jó a szünidő! Szóval készüljetek fel. Kapaszkodjatok a mellettetek ülőbe, mert olyan dolgokat fogok felsorolni, ami minden értelmes ember fejében felsejlett már.

  Először is olvasni. Az olvasás kikapcsol, és olyan helyekre repíthet el, amiket még nem jártatok. Emellett a szókincseteket is fejleszthetitek és a helyesírást is. (Remélem itt egy magyartanár, hogy lássa, hogy nem minden tanuló van teljes tudatlanságban, és rábólintson erre)
  Aztán ott van még a sorozat/film nézés. Ezekhez szintén az "egyéb életek" kategóriába sorolható érzés kerülgethet. Ha unatkoztok, nézzetek meg egy filmet. H kevesebb időtök van, akkor csak sorozatot. (Ha nincs ötletetek melyiket, akkor írjatok kommentbe nyugodtan, és én majd segítek!)
  Bulizás. Ha nem akarsz otthon egyedül lapokra, vagy monitorra meredni, akkor mozdulj ki egy kicsit a barátaiddal. Vagy ha senki nem jön, akkor öltözz fel úgy, ahogy soha nem szoktál, szökj be egy buliba, smárolj le egy ismeretlen srácot, csinálj őrültségeket. Semmi kötöttség. Amikor visszaöltözöl a saját magad stílusába, és lemosod a sminket legalább vadabbnak érzed majd magad, és még ha szerencséd van fel sem ismernek ;)
  Ha ez a lehetőség sem tetszik, akkor nem vagy ember. Zenélj, vagy csak hallgass zenét. ez is egy lehetőség, de ez nem tart ki az egész szünet idejére. Szóval válogass a fent említett tettek között, aztán majd meglátjuk mi lesz. ;) Én a harmadikra szavazok!