Tényleg ennyire rossz lennék

Erre csak egy válasz létezik. Igen. Most szembesítettek azzal, hogy szörnyű legjobb barátnő vagyok. Soha nem találkozunk, vagy ha mégis, akkor valami közbe jön. De attól még nagyon szeretem a talizásokat, és amikor szerdánként könyvtárban vagyunk. De akkor is, ilyenkor úgy érzem, hogy cserben hagytam, és hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy LB-je legyek. Hisz nem ezt jelenti a legjobb barátság! Hanem, hogy nincsenek egymás előtt titkaitok, és mindent meg tudtok beszélni. De nekem ez nem egy! Beszélni, azt tudok! De ha arról van szó, hogy a saját érzelmeimet kell kifejtenem, akkor az nem megy! Mindig magamban tartottam, és ha kiskoromban sírni támadt kedvem, akkor is elvonultam. Az egyetlen, aki ezt tudta az R, és szerencsére ő is általában békén hagyott ilyenkor, és nem kezdett el kérdezősködni. Bár magamban sokszor elképzelte már, hogy megmondom a magamét egy-egy bizonyos embernek. Vagy a veszekedés után újra, és újra lepörgettem magamban a történteket, és átgondoltam, hogy mit mondhattam volna. De amikor ott volt a lehetőség sohasem ment.
És már el is tértem a tárgytól. Szóval én nem érzem úgy, hogy jó barátnő lennék. Túl...gyenge vagyok, és...hallgatag. Zsófi sokszor mondja, hogy én is mondjak már valamit, de soha nem megy! Mindig úgy gondoltam, hogy az soha nem érdekel senkit.

Most választanom kéne?

A barátaimmal az idei szilvesztert is együtt töltjük. Csakhogy most B nem fog velünk tartani. Mindenki ellenzi, hogy ott legyen, mert hogy 5 hónapig nem is érdeklődött felőlünk, se semmi. Én beszéltem vele (persze én írtam rá), és azt mondta, hogy teljesen el van havazva mert nagyon durván számon kérik rajtuk a dolgokat. Én hiszek neki, és szeretnék vele végre találkozni, de a többiek ellenzik, hogy eljöjjön a bulira. Hiányozni fog. Lehetséges, hogy most már tényleg nem keresi a mi társaságunkat, és csak én vagyok ilyen ragaszkodó, hogy állandóan ráírok. Nem akarom elveszíteni a barátnőm, de ez nem csak rajtam múlik. És ha ő nem szeretné, akkor én nem tudok mit csinálni...

Menjetek innen

Na most állok azon a ponton, ahol a régi barátaim teljesen kikészítettek agyilag, és elküldeném őket a fenébe. Fáradt vagyok a hisztijükhöz!
Drága E nem akarja odaadni a VA 4-et, mert az oszt.társamnak odaadta az 1.2. részét, és még nem adta vissza. Erre még rájön az is, hogy Zs is ezért szekál, mert ezért ő sem tudja tovább olvasni. Értem én, hogy para, de attól még nem kell, hogy mindenki engem rángasson, és hibáztasson. E konkrétan egyik nap ott hisztizett nekem! Ne velem kiabáljon, amikor ő adta kölcsön a könyvet! Mi (vagyis én) épségben visszaadtam neki. Ne szóljon semmit!
Legszívesebben káromkodnék akár itt is, de tudom, hogy azt mások nem igazán tolerálnák. Az egyetlen, akivel élvezet volt beszélni facen az A volt. Persze R-t is szeretem! De most a hátam közepére sem kívánnám E-t és Zs-t!

Szombat 14.

Mindenki azt mondogatja, hogy a Péntek 13. a szerencsétlen nap. Ehhez képest én ma voltam teljesen zakkant. A reggelem már úgy indult, hogy eltörtem egy poharat, és a nap folyamán többször próbálkoztam megismételni, bár más tárgyakkal.
Ezen kívül egész nap nem tudtam rendesen kifejezni magam szavakkal. (Erre mondják azt, hogy beszélj meg tanulni :)) ) És persze a kicsi agykapacitás sem maradt ki a listából. Te jó ég! Ha a mai napomat lefilmezte volna valaki, szerintem egy kész komédia lenne! Na, csak ennyi akartam nektek mondani. Remélem, hogy nektek szerencsésebb napotok volt.

Egy szinte már-már tökéletes nap

A mai napom, valami elképesztően jó volt. A 0. és 1. órám elmaradt, mert tesi lett volna, és helyette délután elmentünk korcsolyázni. Reggel a barátnőmmel DV-vel bementünk a volt sulimba, és beszélgettünk az alsóbb éves barátainkkal és a tanárokkal. Még egy  kis óralátogatás is belefért a programba. Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán csak a szokásos ütemben ment a nap. Egy jó rajzóra, amin alkottunk, egy számolgatós matek, amin megszenvedtem (közben kaja), imádott francia, vicces kémia, tanárkikészítés infó és jó hangulatú énekkar. Utána viszont mehettünk rögtön a korcsolyapályára. A többiek már ott is voltak, és sorban húzták fel korcsolyáikat. Én is gyorsan belebújtam a bérelt cipőmbe, és teljes neki indulással vetettem magam a jégre. Csakhogy már vagy egy éve nem voltam, és kicsit bénáskodtam az elején, de utána nagyon is jól belejöttem. Sőt, megtanultam hátrafelé menni vele. Tiszta jó voltam. Aztán találkoztam G-vel, és végül haza jöttem, hogy R-rel beszélgessek, és még pár tuti dolgot csináljak, hogy jól zárjam a napomat. Eszméletlen jól éreztem magam az egész nap folyamán. Csak még több ilyet. És persze nektek is. :)

Tisztázzam vele a dolgokat?

Oké, még mielőtt azt gondolnátok, hogy huhúú, végre képbe jött valami pasi, közlöm veletek, hogy az unokatesómról beszélek, aki amúgy nagyon jó barátom. Szóval G egyidős velem. Volt már pár húzása az utóbbi időben, és már sokszor gondolkoztam rajta, hogy vajon engem csak azért nevez a barátjának, hogy biztosíték neki? Legutóbb akkor készített ki, amikor megbeszéltük reggel, hogy együtt megyünk suliba, mert közel vagyunk mi is egymáshoz, és a sulijaink is. Csak nem tudtam,. hogy az gondot jelent neki, hogy 10 perccel előbb jöjjön velem (mert tesim volt), és mindenféle okot kitalált amiért ne kelljen velem jönnie. Retkes 10 perc miatt. Tisztára kikészültem, de aztán úgy döntöttem, hogy e felett szemet hunyok. De most, hogy ez nem az első dolog, így komoly fontolóra vettem, hogy beszélek a fejével.
Úgy volt, hogy ma átjön hozzánk, mert neki is hét órája volt, és akkor elmegyünk görkorizni. Siettem haza, hogy előbb érjek ide, és még meg tudjak ebédelni. De ahogy múltak az órák el kezdtem aggódni, hogy nem is jön. Úgy gondolom, hogy ebből már semmilyen dologgal nem tudja kihúzni magát. Legalább egy SMS-t vagy hívást megértem volna. Tűkön ülök, hogy mikor megyünk végre, és erre nem is jön. Pedig tegnap amikor véletlenül találkoztunk, akkor tök jó dolgokat szerveztünk be, hogy miket fogunk csinálni. Nem értem, hogy mi lelte. Azóta, hogy átment a Jelky-be, azóta elhanyagol, és nemtörődöm lett. Most már egyértelműen tudom, hogy beszélnem kell vele. Néha másokat fel kell világosítani, hogy mit tesznek, mert ők nem tudnak róla. Tudom, hogy milyen érzés, és először azt fogja hinni, hogy mindenki ellene van, és mindenki téved, de aztán végül egyre többször és többször játssza le a fejében, és ettől fog megváltozni. Ezt kell tennem.

Tegnapi kikészülésem

Csak most vettem rá magamat, hogy leírjam mind azt, amit tegnap éreztem magamban, mert ha tegnap tettem volna, tuti elbőgöm magam. Alapból is nyűgös voltam, és fáradt, erre még rájött az újabb matek 3-as. Mindenkitől megkaptam a magamét, és...na jó, kezdjük az elején.
Nem rég kaptam egy 5-öst matekból, és teljesen fel voltam dobódva. Azt hittem, hogy végre megint visszatért a régi énem. Erre tegnap készhez kaptam a 3-as dogámat, és teljesen elcsüggedtem. Szomorúság öntött el. Aztán tisztára kétségbeestem, hogy el kell ezt mondani anyáéknak, és mindenkinek. Amikor ezt megtettem, és minden félét a fejemhez vágtak, tisztára kész voltam. Haragudtam rájuk, hogy nem tudnak megérteni.
Aztán rájöttem, hogy itt csak és kizárólag én vagyok a hibás. Minden félét mondogattam magamnak, míg végül oda jutottam, hogy egy elcseszett ember vagyok, aki semmire sem képes. Se arra, hogy tanuljon egy kicsit, se arra, hogy igaz barátnő legyen, se arra, hogy kiálljon magáért. Semmi nincs bennem. Csak egy hülye vagyok, akinek nincs jövője. Ebben anyáék csak megerősítenek. Ma is úgy jöttem haza, hogy azt kérdezgették, "Ma hány hármast hoztam haza?" ők nem érzik, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoznak nekem, de én viszont szörnyen érzem magam. Most is, azért, mert pár percre idejöttem, ezért elkezdték mondani, hogy menjek tanulni most, és amikor mondtam, hogy ezt még meg szeretném írni, akkor elkezdtek azzal dobálódzni, hogy "Nem muszáj egyetemre menni! Ilyen szorgalommal meg se próbáld!" ezzel egyenesen a lelkembe tipornak, mert tudom, hogy valaki olyat akarnak maguknak, mint R a nővérem, de én soha nem leszek olyan, mint ő! Nem vagyok képes rá! Nekem nincs olyan agyam, mint neki, és ugyan annyi tanulással én nem megyek semmire. Szörnyű ezt érezni. Hogy engem semmibe vesznek, mert nem vagyok képes az emelt matekot hármas fölé hozni.